„A természet ölelésében”

A Felvidékkel határos Ipolyvece legfőbb értéke a természet közelsége, a folyópart és a rétek nyújtotta békés táj és ezek különleges élővilága.

Talán ennek köszönhető, hogy az ember már korán megtelepedett a területen. Ezt sugallja a falu nevében a vece szó, amely szláv eredetű és kis falut, falucskát jelent. az Ipoly előtag pedig a folyó közelségére utal.

Ipolyvece lakói hagyományőrző és -tisztelő emberek. Az évszázadok során kialakult népviseletet maguk készítették, és egészen a múlt század közepéig hordták. Ma a falu fiataljai is egyre inkább felismerik múltunk és falunk értékeit. A múlt gyökereiből újjáéledő hagyományőrző csoportok felidézik a régi népszokásokat, újratanulják a régi dalokat, táncokat, melyekhez a régi szép viseletet öltik magukra.

A falu lakói és az idelátogató vendégek a Vecei Vigalom keretében mindezt megtekinthetik, megkóstolhatják a helyi ételeket és bekapcsolódhatnak a kézműves, sport- és egyéb programokba.

A község egyetlen műemlék jellegű épületét Deme János építette a XIX. században, és napjainkban is lakott. A lakóházzal szemben alápincézett, kétszintes magtárat emeltek; az udvart egy keresztben álló istálló zárja le, középen kocsiáthajtóval, hátul pajtával.

A faluba érkező már messziről láthatja a római katolikus barokk templomot, amely 1745-ben épült, a XIX. sz. végén és 1932-ben bővítették. A templomban őrzött régi oltárkép a magyar szenteket ábrázolja korabeli viseletben. A templomkert éke Marton László szobrászművész Krisztus a kereszten c. alkotása.

A török hódoltság éveit követően települtek be az elnéptelenedett faluba a szlovákok, s velük az új protestáns vallás is. Ők építtették az evangélikus templomot 1883-tól 1886-ig eklektikus stílusban, tervezője Klein András építőmester volt.

A falu központjából néhány perces sétával eljuthatunk az Ipoly és a Derék-patak torkolatához, illetve a folyó árterébe, amely a Duna-Ipoly Nemzeti Park területéhez tartozik. Az Ipoly völgyében egyszerre találkozhatunk a vízi élővilággal, a mocsarasabb, láposabb területek, a rétek és kaszálók növényeivel, állataival, és a puszták élővilágával. Szívesen fészkelnek itt a gólyák, számuk évről évre szaporodik, hiszen az emberek szívesen látják őket és táplálék is van elég. Kirándulás közben találkozhatunk szürkemarhákkal is, melyek tavasztól őszig itt legelésznek. Az Ipolyban és a folyó menti vizekben számos ritka halfaj él a horgászok nagy örömére.

Az Ipoly-partot, a falu nevezetességeit és környékét viszontláthatjuk Deme Róbert festőművész képein, aki itt született, ma is itt él és alkot.

A község lakói kedves, természetszerető emberek. Várják és hívják azokat a látogatókat, akik kedvelik a csendes falusi környezetet, a folyóparti sétákat, a madárdalt és a vadvirágokat.